Egy biztos pont, ha már minden más folyton változik

Na ne gondolj valami hihetetlen nagy dologra, csak egy apró szokás, ami egy pici biztonságot, menedéket adhat. Megnyugvást a zaklatott lelkünknek.

A lényege a tudatosság és a jelenlét. Ha nyugalomra van szükséged, vagy lelki feltöltődésre vágysz, gyújtsd meg a gyertyád és figyeld… hallgasd a ropogását, a láng táncát, figyeld mikor éri el az orrod az illata, ha tudatosan figyelsz ezekre az apró dolgokra sokat segít a lelked feltöltődésében, gyakorold akár minden nap és figyeld magad, hogy milyen jó irányba változol…

Továbbá szeretnénk itt megosztani veled egy vásárló történetét, amit nemrég küldött el, hogy a nehézségek idején a gyertyái mit jelentettek neki:

“Végre beköltöztünk. Férjemmel évekig kerestük a családi házunkat. Kívülről fújtuk az összes online hirdetést, regisztráltunk az ingatlanirodákban, szórólapokra nyomtatott apróhirdetéseket hívtunk fel. Szóltunk a postásnak, az önkormányzati képviselőnek, még a papnak is. Semmi. Nem találtuk a megfelelőt se az omladozó romok, se a térkőtengerben álló paloták között. A panelszomszédok egyre zavaróbbak, az építőanyagok egyre drágábbak lettek. Láttam a férjemen a csalódottságot, amiért egy helyben toporgunk, ezért igyekeztem megnyugtatni. Kis lakásunk mindig tiszta és barátságos volt: minden héten  friss virágot vettem, ebédlőasztal híján is meleget ettünk, és esténként sosem maradt el a gyertyagyújtás. Az otthon ott van, ahol mi vagyunk. 

Aztán egyszercsak, egy ismerős ismerőse telefonált. Nem lelkesedtünk, de amikor megláttuk a cserépkályhát, összenéztünk: végre! Ennyi kellett a boldogságunkhoz!
Amilyen hirtelen ért véget az idei aszályos hőség, olyan gyorsan változott az életünk egy kaotikus raktárrá – dobozok, szatyrok, takarítószerek, és vég nélküli ügyintézés. Majd elérkezett az első este az új házban, és amikor bezártam a bejárati ajtót, csak néztem – idegen falak, idegen lépcsők néztek vissza rám. A férjem munkában, a baba alszik. Ideje varázsolnom, de hol kezdjem?

Meggyújtottam ezt a gyertyát. És hazaértem.”